Az életem nagy részét szüleimtől távol, nevelőotthonban, majd az utcákon töltöttem. Soha nem jártam faragó iskolába,
igen távol állt tőlem a művészet. Az élet keserűségeinek végső szakaszához érve, már csak az Istenhez tudtam fordulni
segítségért, gyermekkoromból visszaemlékezve az igéreteire!
Kerestem Őt és megtaláltam, zörgettem és ajtót, nyitott, kértem és kaptam. Miután kihozott a mélységből, olyan
munkalehetőségért fohászkodtam, amihez kedvem is lenne, ugyanis hosszabb ideig sehol sem tudtam megállni a helyem.
Tehetségem és művészi hajlamom 35 évig rejtve volt előttem. Olyan ajtók nyittattak meg előttem, amelyek egyre mélyebben
a faragás művészetének iskolájába vezetnek. Első munkám a Noé bárkája, tüzifa hasogatás közben készült el. Miután sokan
megcsodálták, egyre több fába vágtam bele a fejszémet.
A fafaragás többfajta stílusának elkészítésében volt részem.
Tagja vagyok a Duna–Tisza közi Népművészeti Egyesületnek.
Alkotásaim több kiállításon is szerepeltek.
Alkotásaim Oklevéllel is díjazták
Országos zsűriztetéseken magas eredményeket értem el.
Több városban felkértek bemutatókra és gyerekfoglalkoztatásokra.